ÉS, hogy miért mondom ezt?
Nos azért, mert ami a képernyőn elmegy, az egy regényben nem
biztos. Mielőtt bárki is félreértene, tetszett a könyv, kellemes szórakozást nyújtott,
DE semmi újat nem adott hozzá a játékhoz. Éppen ezért, néha olyan érzésem volt,
hogyha nem játszottam volna végig a játékot, néha csak pislogtam volna, mert
nem értettem volna a dolgokat.
Vegyük például a helyszíneket. A legtöbb esetben, csak név
szerint említi őket, viszont a lefestésük hiányzik a műből, mintha az író egy videojátékot/filmet
csinálna, és azzal a felkiáltással, hogy majd úgy is látják, mindezt kihagyta.
Ugyanezt figyeltem meg a karakterek esetében is, annyi
változással, hogy ott a jellemábrázolás hiányzott. Ugyan le van írva, hogy ki
mit visel, mit csinál, de, hogy mire gondol egy adott szituációban, az ki van
hagyva.
S ami nekem külön fájdalom volt, hogy ez nem csak a mellékszereplőknél,
de a főszereplőnél is megfigyelhető. Ugyan az író ismerteti néha Ezio
gondolatait, de ez édes kevés a boldogsághoz.
De, hogy ne csak rosszat írjak a könyvről, megemlítem azokat
a dolgokat, amik nagyon tetszettek.
Nagyon tetszett, hogy az író érzékeltet az idő múlását.
Sajnos csak az évszámok növelésével, nem pedig a szereplők változásával, de ez
akkor is pozitívum, mert a legtöbb regényben csak találgathatjuk az idő múlását.
Az is tetszett, hogy a szövegben található olasz
kifejezéseket lefordította.
Összegezve. Nekem olyan érzést nyújtott a regény, mintha a
játék (Assassin’s Creed II) forgatókönyvét olvastam volna, csak a mellékszálak
nélkül.
Ami a könyv borítóját illeti.
Rendkívül hangulatos, és szinte azonnal bele lehet „szeretni”
Azonban nálam picit rontott az összképen, hogy a cím meg
néhány dolog más anyagból kézült, és így számomra olyan volt, mintha ráragasztottak
volna egy képet.
A játék rajongóinak, és a stílus rajongóinak kihagyhatatlan,
de szigorúan a játék után ajánlom (ha másért nem is, legalább a szöveg
megértése végett).
Értékelésem: 3,5/5
